Január 29-én kezünkbe vehetjük A földre hullt sárkány második részét, amelyben tovább folytatódnak Lawrence Newton kalandjai. Részlet a könyvből:
“– Mi történik? – kérdezte a közös vonalon keresztül.
Már szinte csak lépésben haladtak.
– Van valami elöl. Mozog a föld.
– Mozog? – Lawrence nem értette a dolgot.
– Hallod ezt? – kérdezte Nic.
Lawrence fékezett és megállt. – Mit kellene hallanom?
– Utasította MI-jét, hogy fokozza a Bőr audioérzékenységét.
Ekkor döbbent rá, hogy a dzsip enyhén rázkódik.
– Ezt! – erősködött Nic. A Bőr érzékelői mély dübörgést közvetítettek.
– 693 és 762, nyomuljanak előre karabélyokkal! – rendelkezett Lyaute kapitány. – 541, figyeljék a hátunkat!
Bőrösök ugráltak le a dzsipekről, és kettesével megindultak előre. Karnyílásaikból fegyvercsövek meredtek elő. Lawrence-nek cseppet sem tetszett az egész. Az eligazításban egyszer sem említették, hogy ez földrengési zóna lenne. A makrorexcsorda a hegyoldalban lapult – megannyi nyolcméteresnél is nagyobb bestia, melyek közül a legkisebb is tíz tonnát nyomott. A földi dinoszauruszokkal ellentétben ezeknek nem volt hosszú nyakuk és farkuk. Testalkatuk inkább tizenöt méteres hengerre emlékeztetett, három pár lábbal, melyek segítségével összetett ugrásokkal tudtak közlekedni. Eközben a gerincük meghajlott, és hullámszerű mozgás haladt végig a hátukon, egyszerre lendítve a lábakat. Lapos, szív alakú fejük a hullámzással együtt emelkedett és süllyedt, illetve kilengett oldalra, amennyire a zömök nyak engedte. Állkapcsuk végét három, férfi karnál nagyobb agyar ékesítette, melyek közül kettő fölfelé állt, egy lefelé. Ezek is állandó ritmusban nyíltak-csukódtak. A fejükből oldalt pengeszerű, háromszög alakú lemezek álltak ki, melyek ránézésre akár az acélt is elvágták volna. Szemük észrevétlenül bújt meg valahol a felső koponya éles csonttaréjai alatt. Most már tisztán lehetett látni a makrorexeket, akiknek éles trombitálása betöltötte a teret. A bokrok és cserjék egyszerűen szétlapultak a lábaik alatt. Lawrence egy pillanatig azt hitte, még a tegnapi kábító gyógyszer utóhatását érzi. Emlékezett a hatalmas jószágokra az eligazító anyagokból, de eddig nem tudta elképzelni az érzést, amikor negyven-ötven ilyen szörnyeteg ront rá.
– Ez nem lehet igaz – jajdult fel Nic, és őszinte félelem csendült a hangjában.
Az elülső dzsipekben ülő Bőrösök tüzet nyitottak…”
(forrás: http://www.tuan.hu)
by Nita
